Lőcse, 1635 (RMNy 1628/1)
Keresztyéni isteni dicséretek, Mellyek az Magyar Nemzetben reformáltatott Ecclesiákban szoktanak mondattatni. Ezek mellé adattattak szép renddel. Először, az Szent Dávidnak franciai Nótáknak és Verseknek módgyokra rendeltetett soltári. Másodszor, az egész esztendőre tartozandó hymnusok. Harmadszor, az Halott temetéskorra való énekek. Mostan újonnan, és, (ami az első s utolsó részt, az az a közönséges és Halott Énekeket illeti) bővebben, hogy nem mint ennek előtte Debrecenben és Bártfán kibocsáttattak.
Protestáns gyülekezeti és temetési énekeskönyv, valamint kisgraduál; szerkesztője ismeretlen. A genfi zsoltárok közlésével szinte megelőzte korát. Másik fő újdonsága, hogy a közös protestáns (főként evangélikus és református) énekkincs az Újfalvi Imre által 1602-ben javasolt módon található meg benne: első része graduál (szertartási énekek), második része gyülekezeti énekeskönyv, élén a zsoltárokkal, a harmadik pedig temetési énekgyűjtemény. Négyszázhárom 16. századi és harminchat 17. századi éneket tartalmaz.
Az evangélikus nyomdában megjelenő énekeskönyv forrásának vallotta mind a református (debreceni), mind az evangélikus (bártfai) énekeskönyveket. E nyomtatvány által létrejött a protestáns énekeskönyveknek az a típusa, amelyet az evangélikus és református hívek egyaránt használtak.
EZs
